Halihó mindenki!
Cloe vagyok, legalábbis mostmár. Nem emlékszem előtte volt-e nevem és ha igen akkor mi. Na meg azt is csak a jóisten tudja, hogy mit kerestem én Kübekházán a főutcán, mikor senki sem tudta a faluban, hogy kié vagyok, még sose láttak olyat, mint én. A szerencse rám mosolygott mikor anya és apa rám talált, de aztán őkis bementek egy nagy épületbe, ahova én nem mertem bemenni meg szerintem nem is örült volna nekem a sok kétlábú. Gondoltam, hogy ezek ahonnan jöttek, oda még úgyis visszamennek. A kutyák is ezt csinálják többnyire, hát akkor ők miért ne? Jól sejtettem, hamarosan találkoztam velük ott ahol véget értek a szagok. Kicsit álltunk kinn az utcán, aztán meg valami házhoz vittek, ahol volt egy kennel. Ez ismerős volt, biztos találkoztam már ilyennel, mert nem akartam bemenni. Kitakarították meg adtak nekem inni, ami már éppen jól jött, ugyanis kegyetllenül szomjas voltam. Ezt kihasználva ők becsuktak a kennelbe és elmentek. Nem igazán örültem neki, és ezt tudtukra is adtam, ugyanis a csodálatos hangomtól zengett az egész utca. Ja, azt nem is mondtam még, hogy borzasztóan szép és aranyos is vagyok, meg kedves meg minden. Na de visszatérve a történethez. Naponta 2x 3x jöttek hozzám, kinyomogatták a puklimat, bekenték, adtak valami borzalmas ízű bogyót, amit mindenféleképpen meg kellett ennem meg még enni is hoztak. Olyankor voltam kiengedve a kennelből és akkor szaladgálhattam. Eleinte nem sok kedvem volt, de aztán már játszottam is. Nem tudom hány nap telhetett el, akkor megint mentünk valahova. Valami madzagot raktak rám és sétálgattunk összevissza. Nekem meg aztán marha sok kedvem volt hozzá, főleg, hogy mindentől tele lett a képzeletbeli bugyim. Na mindegy. Az egyik ilyen madzagos mókánál valami ismeretlen házhoz mentünk, ahol elég sok kutya volt, és én megint teleraktam a bugyogót, ugyanis a puklim se véletlenül volt, és csak remélni tudtam, hogy ezek nem olyan vérengző fenevadak. Elég furcsa szerzetek az biztos, de végülis elviselhetőek. Anya meg apa is tök rendes, csak azt nem értem, hogy mi a francért nem mehetünk be a szobába, mikor ott tökjó meleg van. Na meg folyamatosan azt emlegetik, hogy büdös vagyok, meg hogy fürdeni kell. Én büdös?? Hát ezt kikérem magamnak. Ez a legújabb parfüm. Vagy valami olyasmi. De annak ellenére, hogy kicsit szagos vagyok, még mindig irtó cuki, és várom a leendő gazdimat. :) Ha esetleg te is csodaszépnek tartasz, de nem tudsz vagy akarsz örökbefogadni, azért küldhetsz nekem egy kis nasit, vagy nasira valót. Itt van anya e-mail címe, itt meg tudod vele beszélni, hogy hova kell küldeni. ;) pandahusi@gmail.com