Ezt a bemutatkozó részt kezdeném teljesen az elejétől. 1994 őszén születtem egy fiúnak várt lányként. Ezt a kijelentésemet meg is magyarázom. Mindenki azt hitte, hogy fiú leszek, csak hát a természet furcsa humorérzékkel rendelkezik, és nem fiúnak sikerültem. Ezzel a húzásommal átvertem a doktorokat, és a szüleimet is, akik akkor próbálták meg kitalálni, hogy mi is legyen a nevem. Sok lehetőség volt, például: Erzsébet, Erika, Mónika, Jennyfer és még sorolhatnám. Mivel nem tudtak megegyezni, ezért megkérdezték a szülész doktort, hogy neki melyik tetszik. Így lettem Bartucz Mónika, egy fiús tulajdonságokkal bőven megáldott leányzó. Az már a kezdetekben is meglátszott, hogy imádom az állatokat, főleg a lovakat és a kutyákat. 3 évesen ordítottam, ha nem állt meg a lovaskocsi, hogy megsimogassam a pacikat, és minden kutyát meg akartam szeretgetni. Ahogy nőttem, ez a tulajdonságom csak egyre erősödött, és mostmár tényleg állatimádónak mondhatom magam. Szeretek állatok körül dolgozni, nem vetem meg az almozást és a takarításukat sem. Ha tudok segítek rajtuk, és ha csak ideiglenesen is, de befogadom a kóbor állatokat, ha a helyzet engedi. Az általános iskola elvégzése után gondolkodnom kellett, hogy mit is szeretnék kezdeni az életben. Minden álmom, hogy állatorvos legyek, de sok dolog miatt ez csak álom marad. Tanulmányaimat gimnáziumban folytattam, ami aztán nem tetszett, és így kerültem át szakközépiskolába. Most autóelektronikát tanulok, és ha minden összejön, akkor autószerelő leszek, ha elvégeztem az iskolát. Szeretem az autókat, és remélem, hogy egyszer szerelhetem majd őket.